23

22 - Fizlabbal álmodtam

A tegnap Hall-effektusos mérésünk örömére álmomban lett egy olyan mérésünk, hogy Hal-effektus, és ott rá kellett rakni egy rugószerű fém állványra különböző formákat (Mickey-egér-szerű kesztyű, halacska, stb), felmelegíteni a fémet, és ahogy a víztől kihűlt a fém, úgy a rugók miatt elkezdett mozogni a rajta lévő valami és a közegellenállását néztük.

No, de!! Tönkrementek a kicsi akváriumban használható eszközök ehhez (valószínűleg ez azért történt, mert a tegnapi mérésnél  meghaltak a "bikakábelek", amikkel 10 A erősségű árammal csapattuk), úgyhogy egy 4x3x5 m-es medencében kellett csinálni, és láttam, hogy Beáék úgy cserélik a formákat, hogy hoztak fürdőruhát és úsztak hozzá, úgyhogy Bogival eldöntöttük, hogy pótmérünk, Bojti pedig hozott törölközőket, hogy ne essünk pánikba.

14 - @rc

10

8 - KKV

Felteszem a közepesen appropriate képeket. A kolifoglalóra nagyon kevés idő volt (ennyi emberrel nyolc karnak rendesen megcsinálni.. képtelenség!), azt sajnáltam, mert nem 1v1-ezhettem le senkit, illetve a többi feladatról is legtöbbször utólag tudtunk. A color party rész nagyon vicces volt.

Az afterről:

Csinos dohánytermék, itt épp megérkeztünk.

Pólóm, fejjel lefelé alkottam őket magamra ^^

Kabalánk

Krumpli

7 - Önkéntes Napi partizán Irie Maffia

Nagy nehezen kimásztam az ágyból kilenckor, ezután elszaladtam átadni Gergőnek a pumpáját, majd a postára és az egyik közeli Copyguruba nyomtatni jegyzeteket. Majd elindultam a regisztrációhoz, ahol szerencsére (már) egyáltalán nem volt sor, kaptam egy 1.5 literes vizet, két sonkás szendvicset és egy kifejezetten puha anyagú, elvileg S-es méretű pólót. Ezután odamentem Zolihoz és Bernihez, akik beosztották az embereket, és a következő beszélgetés zajlott le közöttünk:

- Oda szeretnék menni, ahol Szabados Dóriék vannak, azt hiszem, a Kamaraerdőbe lettek beosztva.

- Áá, Robiékhoz? Rendben.

- Dóriékhoz!

- Szóval Robiékhoz.

- Robiék a Kamaraerdőben vannak?

- Jó, akkor oda.

Fogalmam nem volt, hogy mi történik (, de később kiderült, hogy Robiék koordináltak minket, mert nekik zöld volt a pólójuk). Aztán úgy gondoltam, hogy nem törődöm vele, a legközelebbi E épületbeli női mosdóban átvettem a felsőmet, ezután elindultam a Móriczra, ahonnan indult a villamosom.

Amikor odaértem, szomorúan konstatáltam, hogy még 15 perc, mire ide fog érni, úgyhogy leültem egy szimpatikus padra. Három percen belül leült mellém egy lány, hogy bocsi, de egy évszázad múlva jön a villamos, akikhez eddig csapódott, azok sört vesznek éppen, ő pedig nem hisz a gyógysör hatalmában az Egyetemi Napok első estéjét követően. Ekkor odajött hozzánk egy néni, aki megkérdezte, hogy mit jelent, hogy "Angyal vagyok" a hátunkon? Miután elmeséltük, hogy önkénteskedünk a BME berkein belül, a néni pedig elmondta, hogy az ELTE BTK-n tanár, és kezdeményeztet ott is egy hasonló mozgalmat, mert a BME-sek túl aktívak.. :) Ezután, amikor az eddigi beszélgetőpartnerem elmondta, hogy elsőéves építész, illetve van egy fizikus és egy matematikus bátyja (, van még egy harmadik, de arról nem beszélt), majd elmesélte, hogy milyen volt eddig az egyetem, megkérdeztem, hogy örülök, hogy ezeket már megbeszéltük -, a legtöbbet én kérdeztem mondjuk..-, de amúgy Lili vagyok, téged hogy hívnak?

Szóval onnantól kezdve Kinga volt az utastársam egészen a Kamaraerdőig, illetve ott azt hittem, hogy szemetet fogok szedni, és jól eltévedtem a környékén, de egy helyre mentünk eredetileg. Miután megtaláltam a többieket, átmentünk terepre, ahol elkezdődött a munka. Időközben a beépített telefonos helpdesk funkció (Dóri) tájékoztatott arról, hogy merre kellett volna mennem, illetve hogy innen közelebb van a budaörsi Decathlon, ha mindenképpen megyünk.

Én eddig azt láttam az Önkéntes Napból, hogy graffiti-leszedés, szemétszedések, kerítésfestés és egyéb hasonló kaliberű munka vár ránk. Nos, a mi csapatunk téglákat tisztított meg habarcstól mini kalapácsokkal, illetve a másik része hordta egy romos épületből vagy a lekopogtatottakat pakolta raklapra (a legutóbbit végeztem én).

A téglahordást követően elindultunk Dórival a Decathlon-Auchan-körutunkra, ahol sikeresen szereztem egy falmászócipőt, egy masszázskesztyűt és valami gyümölcskészítményt, ami nagyon finom volt. Közben megbeszéltük a délutáni/esti programot, miszerint ötkor elmegyünk átvenni a napijegyet/karszalagot a BME Egyetemi Napokra, utána pedig megtartjuk héttől a partizánt. Partizánon a legfőbb tanulság: csapatkapitánynak rossz lenni!!

Ezt követően elmentünk gyorsan fürödni, illetve Dóri hajat is mosni, majd elindultunk az Irie Maffiára, előtte ittunk egy házmestert, majd előreküzdöttük magunkat. Nagyon jó volt a hangosítás, pedig kifejezetten aggódtam, mert a múltkor, amikor hasonló sátorban volt koncertjük (GTK Napokon?) akkor nagyon pocsék volt, és mivel annyira nem voltam nagy rajongó, így a számok nagyon kis töredékét lehetett élvezni, hiszen nem hallottam a hangszereket rendesen, esetleg a dobot néha, illetve a vokált. Képeket holnap rakok fel szerintem, mert 10 perce várok arra, hogy betöltse a telefonom memóriáját a PC-m, de nem igazán működik. :(

A koncert után Dóri megköszönte, hogy elmentem vele koncertre, és elmondta, hogy ez volt élete első rendes koncertje és nagyon örül neki, hogy ilyen jó volt.

6 - skyperino Nyuszi Úrral!

A nap többi része nem méltó említésre sem.

Balu!!

5

Why are you wearing that stupid man suit?

4 - egyenbillengészeti körduplány túra

A cikk megírását még bőven tegnap (23:23-kor!! such magic) kezdtem el, semmi kifogást nem szeretnék a számozás miatt!

Szóval elindultunk biciklitúrára a TTK Hallgatói Sportkörével, három vezetőségi taggal (Fairyvel, Andrissal és jómagammal), két fizika szakos hallgatóval, Petivel és Janival, illetve két nem BME-s hallgatóval, Gergővel és Timivel. Ez eddig teljesen rendben volt, csak éppen a Balu biciklijének (amin végül Feri ült) a hátsó kereke nagyon le volt eresztve, és akárhogy pumpálták a srácok, 1-2 percen belül visszatért eredeti állapotába.

Még egy utolsót pumpáltak rajta, aztán elindultunk, viszont a Lánchíd alatt lévő alagutacska előtt szóltak a többiek, hogy álljunk meg, baj van, szerencsénkre még ott volt egy egészen (nálunk jobban) hozzáértő emberke is, aki végignézte a kereket, a szelepet, majd megállapította, hogy valami a szelep környékén ereszt, úgyhogy ránézett a belső gumira is, amin egy kb. 1-1.5 cm nagyságú lyuk tátongott. Az Erzsébet-híd után pont láttunk egy biciklis boltot, úgyhogy felkerekedtünk Timivel, Andrissal és Gergővel, hogy a +1 biciklivel együtt visszatekerünk, ami meg is történt. Félúton a srácok cseréltek, és onnantól Andris hozta maga mellett a biciklit, illetve Gergő ment le vele a műhelyrészbe, mivel nála pedig a fékkel volt egy kicsi probléma, így letudta a két javítást együtt. Időközben viszont megjelent egy bácsi is a boltnál, akinek a csomagtartóján kutyatároló-egység is volt, amiből kivette a kutyusát, aki nagyon ügyesen vigyázott a labdájára, és ha el is gurult, a "Labda!" utasításra egyből elszaladt érte.

Mikor sikeresen végeztek a biciklikkel, elindultunk ténylegesen, ekkor a tervezett 14:00 órai indulás helyett már 15:00 is elmúlt, úgyhogy azt gondoltuk, hogy sietnünk kellene. Cserébe a Római part előtti szakaszon, ahol volt egy kis kocsma a bicikliútnál, megálltunk, és ittunk egy sört, illetve Gergő evett egy fagyit, erről csináltam néhány képet:

Amikor megérkeztünk Szentendre (haha), megálltunk a Balu által már több embernek bemutatott cuki lángosozónál, és ki-ki lángost, ki (én) mást (palacsintát) evett. Ezután -, mivel már így is nagyon késésben voltunk,- felkerekedtünk megkeresni azt a templomot, ahol tavaly ilyenkor a többiek fotózkodtak, de sajnos - kevés tapasztalatom miatt - csak más templomokat találtunk meg, ott viszont volt egy vicces cipzáros-kutya szobor, aminél előszeretettel fotózkodtunk. A következő képekért nem vállalok semmilyen felelősséget.

     

A visszaút előtt Andris és Peti eltűnt még vagy 20 percre dohányboltot keresni, aztán elindultunk visszafelé, kicsit más útvonalon, ami visszafelé szintén kicsit több, mint 27 km volt. Egyetlen probléma az volt, hogy Jani szelepe elkezdett ereszteni, onnantól 2-3 km-enként meg kellett állni pumpálni, viszont ezt csakis egy arra megfelelő pad mellett lehetett megtenni, mert Petinek szüksége volt lelkileg arra, hogy leülhessen. A Római parton egy csapat basic virágkoszorús lány megkerülésével próbálkozva sikerült úgy bevennem egy kanyart, hogy ott maradtam -, avagy "dőltem-dőltem-potty!" -, de semmi probléma nem történt igazából, csak  lement a bőröm kicsit. Illetve a gyalogos hídnál elköszöntünk Gergőéktől, akinek a pumpája azóta is nálam van. Végül visszaértünk fél kilenc előtt a túráról.

Egyébként! A Szigeten elcseréltem a régi e-mail címem spammeléséért egy fél literes kék flakont, aminek a fülecskéjét bele lehet akasztani könnyen a fényvisszaverős táskámra, zseniális találmány!