Nagy nehezen kimásztam az ágyból kilenckor, ezután elszaladtam átadni Gergőnek a pumpáját, majd a postára és az egyik közeli Copyguruba nyomtatni jegyzeteket. Majd elindultam a regisztrációhoz, ahol szerencsére (már) egyáltalán nem volt sor, kaptam egy 1.5 literes vizet, két sonkás szendvicset és egy kifejezetten puha anyagú, elvileg S-es méretű pólót. Ezután odamentem Zolihoz és Bernihez, akik beosztották az embereket, és a következő beszélgetés zajlott le közöttünk:
- Oda szeretnék menni, ahol Szabados Dóriék vannak, azt hiszem, a Kamaraerdőbe lettek beosztva.
- Áá, Robiékhoz? Rendben.
- Dóriékhoz!
- Szóval Robiékhoz.
- Robiék a Kamaraerdőben vannak?
- Jó, akkor oda.
Fogalmam nem volt, hogy mi történik (, de később kiderült, hogy Robiék koordináltak minket, mert nekik zöld volt a pólójuk). Aztán úgy gondoltam, hogy nem törődöm vele, a legközelebbi E épületbeli női mosdóban átvettem a felsőmet, ezután elindultam a Móriczra, ahonnan indult a villamosom.
Amikor odaértem, szomorúan konstatáltam, hogy még 15 perc, mire ide fog érni, úgyhogy leültem egy szimpatikus padra. Három percen belül leült mellém egy lány, hogy bocsi, de egy évszázad múlva jön a villamos, akikhez eddig csapódott, azok sört vesznek éppen, ő pedig nem hisz a gyógysör hatalmában az Egyetemi Napok első estéjét követően. Ekkor odajött hozzánk egy néni, aki megkérdezte, hogy mit jelent, hogy "Angyal vagyok" a hátunkon? Miután elmeséltük, hogy önkénteskedünk a BME berkein belül, a néni pedig elmondta, hogy az ELTE BTK-n tanár, és kezdeményeztet ott is egy hasonló mozgalmat, mert a BME-sek túl aktívak.. :) Ezután, amikor az eddigi beszélgetőpartnerem elmondta, hogy elsőéves építész, illetve van egy fizikus és egy matematikus bátyja (, van még egy harmadik, de arról nem beszélt), majd elmesélte, hogy milyen volt eddig az egyetem, megkérdeztem, hogy örülök, hogy ezeket már megbeszéltük -, a legtöbbet én kérdeztem mondjuk..-, de amúgy Lili vagyok, téged hogy hívnak?
Szóval onnantól kezdve Kinga volt az utastársam egészen a Kamaraerdőig, illetve ott azt hittem, hogy szemetet fogok szedni, és jól eltévedtem a környékén, de egy helyre mentünk eredetileg. Miután megtaláltam a többieket, átmentünk terepre, ahol elkezdődött a munka. Időközben a beépített telefonos helpdesk funkció (Dóri) tájékoztatott arról, hogy merre kellett volna mennem, illetve hogy innen közelebb van a budaörsi Decathlon, ha mindenképpen megyünk.
Én eddig azt láttam az Önkéntes Napból, hogy graffiti-leszedés, szemétszedések, kerítésfestés és egyéb hasonló kaliberű munka vár ránk. Nos, a mi csapatunk téglákat tisztított meg habarcstól mini kalapácsokkal, illetve a másik része hordta egy romos épületből vagy a lekopogtatottakat pakolta raklapra (a legutóbbit végeztem én).
A téglahordást követően elindultunk Dórival a Decathlon-Auchan-körutunkra, ahol sikeresen szereztem egy falmászócipőt, egy masszázskesztyűt és valami gyümölcskészítményt, ami nagyon finom volt. Közben megbeszéltük a délutáni/esti programot, miszerint ötkor elmegyünk átvenni a napijegyet/karszalagot a BME Egyetemi Napokra, utána pedig megtartjuk héttől a partizánt. Partizánon a legfőbb tanulság: csapatkapitánynak rossz lenni!!
Ezt követően elmentünk gyorsan fürödni, illetve Dóri hajat is mosni, majd elindultunk az Irie Maffiára, előtte ittunk egy házmestert, majd előreküzdöttük magunkat. Nagyon jó volt a hangosítás, pedig kifejezetten aggódtam, mert a múltkor, amikor hasonló sátorban volt koncertjük (GTK Napokon?) akkor nagyon pocsék volt, és mivel annyira nem voltam nagy rajongó, így a számok nagyon kis töredékét lehetett élvezni, hiszen nem hallottam a hangszereket rendesen, esetleg a dobot néha, illetve a vokált. Képeket holnap rakok fel szerintem, mert 10 perce várok arra, hogy betöltse a telefonom memóriáját a PC-m, de nem igazán működik. :(
A koncert után Dóri megköszönte, hogy elmentem vele koncertre, és elmondta, hogy ez volt élete első rendes koncertje és nagyon örül neki, hogy ilyen jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése