A cikk megírását még bőven tegnap (23:23-kor!! such magic) kezdtem el, semmi kifogást nem szeretnék a számozás miatt!
Szóval elindultunk biciklitúrára a TTK Hallgatói Sportkörével, három vezetőségi taggal (Fairyvel, Andrissal és jómagammal), két fizika szakos hallgatóval, Petivel és Janival, illetve két nem BME-s hallgatóval, Gergővel és Timivel. Ez eddig teljesen rendben volt, csak éppen a Balu biciklijének (amin végül Feri ült) a hátsó kereke nagyon le volt eresztve, és akárhogy pumpálták a srácok, 1-2 percen belül visszatért eredeti állapotába.
Még egy utolsót pumpáltak rajta, aztán elindultunk, viszont a Lánchíd alatt lévő alagutacska előtt szóltak a többiek, hogy álljunk meg, baj van, szerencsénkre még ott volt egy egészen (nálunk jobban) hozzáértő emberke is, aki végignézte a kereket, a szelepet, majd megállapította, hogy valami a szelep környékén ereszt, úgyhogy ránézett a belső gumira is, amin egy kb. 1-1.5 cm nagyságú lyuk tátongott. Az Erzsébet-híd után pont láttunk egy biciklis boltot, úgyhogy felkerekedtünk Timivel, Andrissal és Gergővel, hogy a +1 biciklivel együtt visszatekerünk, ami meg is történt. Félúton a srácok cseréltek, és onnantól Andris hozta maga mellett a biciklit, illetve Gergő ment le vele a műhelyrészbe, mivel nála pedig a fékkel volt egy kicsi probléma, így letudta a két javítást együtt. Időközben viszont megjelent egy bácsi is a boltnál, akinek a csomagtartóján kutyatároló-egység is volt, amiből kivette a kutyusát, aki nagyon ügyesen vigyázott a labdájára, és ha el is gurult, a "Labda!" utasításra egyből elszaladt érte.
Mikor sikeresen végeztek a biciklikkel, elindultunk ténylegesen, ekkor a tervezett 14:00 órai indulás helyett már 15:00 is elmúlt, úgyhogy azt gondoltuk, hogy sietnünk kellene. Cserébe a Római part előtti szakaszon, ahol volt egy kis kocsma a bicikliútnál, megálltunk, és ittunk egy sört, illetve Gergő evett egy fagyit, erről csináltam néhány képet:
Amikor megérkeztünk Szentendre (haha), megálltunk a Balu által már több embernek bemutatott cuki lángosozónál, és ki-ki lángost, ki (én) mást (palacsintát) evett. Ezután -, mivel már így is nagyon késésben voltunk,- felkerekedtünk megkeresni azt a templomot, ahol tavaly ilyenkor a többiek fotózkodtak, de sajnos - kevés tapasztalatom miatt - csak más templomokat találtunk meg, ott viszont volt egy vicces cipzáros-kutya szobor, aminél előszeretettel fotózkodtunk. A következő képekért nem vállalok semmilyen felelősséget.
A visszaút előtt Andris és Peti eltűnt még vagy 20 percre dohányboltot keresni, aztán elindultunk visszafelé, kicsit más útvonalon, ami visszafelé szintén kicsit több, mint 27 km volt. Egyetlen probléma az volt, hogy Jani szelepe elkezdett ereszteni, onnantól 2-3 km-enként meg kellett állni pumpálni, viszont ezt csakis egy arra megfelelő pad mellett lehetett megtenni, mert Petinek szüksége volt lelkileg arra, hogy leülhessen. A Római parton egy csapat basic virágkoszorús lány megkerülésével próbálkozva sikerült úgy bevennem egy kanyart, hogy ott maradtam -, avagy "dőltem-dőltem-potty!" -, de semmi probléma nem történt igazából, csak lement a bőröm kicsit. Illetve a gyalogos hídnál elköszöntünk Gergőéktől, akinek a pumpája azóta is nálam van. Végül visszaértünk fél kilenc előtt a túráról.
Egyébként! A Szigeten elcseréltem a régi e-mail címem spammeléséért egy fél literes kék flakont, aminek a fülecskéjét bele lehet akasztani könnyen a fényvisszaverős táskámra, zseniális találmány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése