es war einmal ein matlog

Fizikahallgatóként felvettem a Neptun-mágus Vida Marink segítségével a Matematikai Logika című tárgyat, amit Simon András tart ebben a félévben.

Első benyomások:

• Zsófi tudta, hogy velük megyek órára, így nem lepődött meg és szívesen beszélgetett velem. Zsófi barátnőinek a nevét nem tudtam, az egyikőjüket életemben nem láttam, de nagyon hosszú szőke haja volt, a másiknak csak a nevét nem tudom, ő cukibb.
• Bementem a terembe, ekkor Cappy/Roli meglepődött, majd hangos meglepődésére reagáltak a többiek is, kicsit halkabban.
• Beültem Zsófi mellé, aki sikeresen a Nap által kibocsájtott fotonok útjába akart ülni, így azok előszeretettel próbáltak minket megvakítani válaszként.

Az előadás:

• Az előadónk erősen érdeklődött a csoportban végezhető statisztikákról, így megpróbálta kideríteni a csoport átlagévfolyamát, de nem igazán voltak rajta kívül aktívak az emberek, úgyhogy csak a "Harmadik évfolyam?" kérdésre voltak hajlandóak bólogatni a többiek. Én persze próbáltam elszublimálni, bár az arcomba sütő napfény nem adott át elég hőt ahhoz, hogy képes legyek erre.
• Ezután megkérdezte, hogy "Na és ki a fizikusunk?", nem mintha eddig nem éreztem volna magamat egy olyan kis űrlénynek, aki a csészealjából kiszállva elzsibbadt lábai tehetetlensége miatt ült csak a teremben ahelyett, hogy futott volna, így már a többiek is látták jobb kezem formájában felemelkedő antennámat. Miután konstatálta, hogy én voltam azt, illetve egyetlen "kifogásként" annyit tudtam mondani, hogy ajánlották.
• Utána kicsit megnyugodtam, mert elkezdett a különböző matematikai elméletekre és azoknak bizonyítására áttérni, aztán gondolt egyet és megkérdezte, hogy igazából a fizikusok hogyan csinálnak axiómákat, meg egyáltalán hogyan találnak ki elméleteket? Hiszen tudja ám, hogy mérnek, meg kísérleteznek, de akkor abból csinálnak valamit? 
• Ez volt az a pillanat, amikor a Nap úgy gondolta, hogy szuper lenne kisütni a szemét az egyetlen fizikusnak a teremben, miközben amúgy is nagy melege vagyon, emellett pedig nem csak a melegtől és a szerelem tüzétől emelkedett meg a hőmérséklet körülötte, hanem attól is, hogy kifejezetten zavarban van. Szóval hirtelen csak annyit tudtam mondani, hogy a fizikusok különböző megfigyelések megmagyarázását próbálják elvégezni (erre jók a megfigyelések után a kísérletezések és a mérések), abból építenek fel elméleteket, később pedig a technika fejlődésével előfordulhatnak paradigmaváltások is, erre klasszikus példa a csillagászatban az, amikor kialakultak a különböző világképek is (igen, a napsütésről jutott eszembe a csillagászat), illetve a klasszikus és kvantummechanika viszonya is hasonlóan működik. Miután saját hangomhoz képest ezt medvehangon megfogalmaztam (hátha komolyan vesznek..), és már magamat is hülyének éreztem közben, a többiek pedig azt hitték, hogy szimpla érdeklődés volt az előadó részéről, ő rájuk szólt, hogy ez már igenis az előadás része, legalábbis ő már tanult valamit.
• Felírta az e-mail címét, aztán kérésre elmesélte a tantárgykövetelményeket, miszerint vizsga kell, de kifejezetten nem gondolja, hogy lenne joga beleszólni az egyetemisták csütörtök délutáni programjába, így nem tartja számon, hogy ki jár be, úgyis elfelejti, a katalógusokat meg minek vezetné.
• Innentől különböző Róka Sándor könyvekből is ismeretes YOLOvagok-YOLÓkötők (Zsófi után szabadon) problémáiról értekeztünk, és mivel fiatalon (általános iskolás korom egyik kedvenc időszakában a sudoku-mánia mellett) kifejezetten szerettem ezeket a feladatokat, nagyon élveztem.

Azt hiszem, ennyi elég volt az óráról, remélem valamennyire élvezhető volt.